Értelmezés

Soraid között mindig eltévedek.
Elnyel egy hiányos szerkezet,
elbukom egy ékezeten,
vagy a sorvégi három pont egyikére ülve
belelógatom lábam a néma semmibe.

Kedvedre való ez a rejtőzködés, kétségtelen,
és élvezed, ahogy elhasalok a kétségeken,
mert túl a kimondhatón – tudjuk mindketten –
vetett vággyal vár a szövegtelen
összefonódás. Aprók leszünk, mint két pont
az eleve elrendeltség törvényének
megkérdőjelezhetetlen paragrafusában.

Nélkülünk már minden mondat értelmetlen.